Előzmények 1.

Franciaország, Az Úr 1735. esztendeje, március havának 16. napja

-Meghalt a király!-hallatszott a velőt rázó üvöltés. Mélységes csend telepedett a fővárosra. Csakhamar az egész királyságot bejárta a megrázó hír, miszerint szeretett uralkodójuk eltávozott erről a világról. Az utcákra gyász borult, de a királyi udvar nem vonulhat vissza. Két nap múlva megkoronázzák az új királyt. Első Harold Edward Styles király. Jól hangzik nem? Az én nevem. Vagyis ez lesz két nap múlva.
-Beléphetek?-kopogtam fogadott anyám, Trisha ajtaján. Bentről szipogás hallatszott, majd egy vékonyka hang kikiáltott.
-Lépj!-nem tártam szélesre az ajtót, éppen csak annyira, hogy beférhessek.-Nézzenek oda-mosolygott rám vörösre sírt szemekkel.-Nemsoká király leszel. Olyan hamar felnőttél Harry-ölelt magához, majd vállamon újból elsírta magát. Mikor fejét felemelte, lábujjhegyre állt és gyenge csókot lehelt arcomra.-Olyan jó király leszel, mint apád volt. Tudom, hogy nem én vagyok az igazi anyád, de-itt közbe szóltam volna, ellenben mutatóujját felemelve csendre intett.-egy anyai tanáccsal szolgálnék. Mindig őrizd meg józan eszed, kivéve, ha a szívednek kell döntenie. Tudni fogod mit jelent, ha eljön az ideje.-magamhoz öleltem a nőt, aki felnevelt és elengedtem néhány könnyet.
-Úgy hiányzik. Pedig néhány óra telt csupán el.-két keze közé fogta arcomat és úgy beszélt hozzám.
-Mindig is érzékeny gyerek voltál.-törölte le könnyeim.-Nem is féltenélek a tróntól, ha nem tudnám, hogy apád hiánya mekkora lyukat hagy a szívedben. De túl fogod élni. Emeld fel a fejed és tartsd magasan, mert király vagy.-simította meg arcélemet.-Büszke vagyok rád ezt ne feledd. Gyere. Kóstoljuk meg a desszertet vacsora előtt. Osonjunk le, ahogy szoktunk.-kerekedett huncut mosoly megfáradt arcára. Egyszer mikor 5 esztendős voltam és apám éppen hadjáraton volt nem tudtam aludni, ezért Trisha kitalálta, hogy szökjünk le és kóstoljuk meg a másnapi desszertet. Ezt a szokást megőriztük, csak az éjféli bűnözésről átszoktunk a vacsora előttire. Megfogta a kezem és már ki is rontott a szobából, engem újból csendre intve. Mielőtt felháborodhattam volna suttogva megszólalt:
-Attól, hogy király leszel, attól még én neveltelek fel.-kacagott csendesen. Leosontunk egészen a konyháig, ahol nem várt emberekbe ütköztünk.
-Egy kis bűnözés?-kuncogott egy hang az ajtóban, mire hátrébb hőköltem.-Nem akartalak megijeszteni bocsánat.-vágott kiskutya szemeket mostoha testvérem Zayn.-Nagyon finom kóstoljátok meg.-tolt minket beljebb. A hatalmas konyhában sürögtek-forogtak a cselédlányok és a kukták, de belépőnkre szinte egyszerre álltak le, hogy köszönthessenek. Mi csak tovább mentünk, amíg egy aprócska test ütközött lábaimnak. Lenéztem és tejfehér hajú, barna szemű kisfiú nézett vissza rám, szemeimben ijedtséggel.
-Bocsánat király.-nyögte ki tört beszéddel. Alig lehet 3 esztendős.
-Benedict már vagy ezerszer elmondtam, hogy hagyd békén a fenséget.-jött oda Nina, a gyermek anyja, illetve a legjobb barátom hitvese.
-Semmi gond Lady Baquet.-ejtettem felé egy mosolyt, majd felvettem kezembe a csöppséget.
-Hát te már ilyen nagy vagy?-sétáltam el vele a desszerthez.-Szeretnéd megkóstolni?-kérdeztem, mire heves bólogatás volt a válasz.-Én is. Na gyere.-letettem egy székre és két adagot lopva én is mellé telepedtem.
-Harold már 20 éves vagy és még mindig a süteményt lopkodod.-hallottam megy egy mosolygós hangot mögülem, mire hátra fordulva egy teleszájas vigyorral köszöntöttem.-Ráadásul a fiamat is rászoktatod.-sóhajtott gondterhelten, majd ő maga is elvett egy adagot. A hamis!-Hallottad, hogy az angol herceg is itt lesz?-kérdezte angolul, elvégre ezt a nyelvet csak mi ketten értjük az udvarban. Kérdésének hatására félrenyeltem és görnyedve próbáltam köhögni, hogy légzésem rendbe jöjjön
-Jól vagyok.-tettem fel a kezem, mire az aggódó tekintetek elfordultak.-Mit parancsolsz mondani?-néztem rá kitágult szemekkel.
-Eljön Ő is. Tudod mit mondanak róla. Hogy ő is különc.-utolsó mondatát csak suttogta, hogy véletlenül se hallja senki.
-Persze, hogy tudom. De miért jön el? Olyan rég volt már az, mikor mi gyerekként önfeledten játszottunk.-tűnődtem el, mire megszólaltak a harsonák.-A fenébe. Ez bizonyára Ő lesz. Liam kérlek tartóztasd fel, ameddig átveszem öltözékem.
-Igenis fenség.-rohant ki a konyhából, amit a szakácsasszonyok rosszalló tekintetekkel díjaztak.