Előzmények 2.

Az Úr 1735. esztendeje, március havának 16. napja

-Anyám muszáj elmennem? Oly régen volt már az, hogy mi gyermekként játszottunk a Herceggel.-ismételten itt tartunk. Igazán nagyszerű lenne látni ismét a Herceget. De semmiképp sem ilyen körülmények közt.
-Maxime-intett anyám az inasának, mire az előre mászott a kocsis mellé, majd lecsapta a fa ajtót, így ketten maradtunk.-Édes fiam, igazából mitől félsz?-dőlt előre kicsit, hogy bizalmasabban tudjon rám nézni. Sajnálatomra túl jól ismert már. Sóhajtással adtam tudtára, hogy fején találta a szöget.-Csak nem?-vonta fel egyik tökéletesen ívelt szemöldökét, mire összébb húztam magam a helyemen.-Tehát érzel bizonyos gyengédséget a Herceg iránt.-kérdése inkább kijelentésnek hatott. Nos. Ez nem vethet rám valami jó fényt. Félénken bólintottam, majd megszólaltam:
-De Anyám, az majd 7 esztendeje volt.-mondtam szinte hisztérikus állapotban, belegondolva abba, hogy fenn áll annak az esélye, hogy a Herceg szinte teljesen más lett.-Le merem fogadni, hogy nem emlékszik rám.
-Nevetséges-csattant fel anyám-Ki ne emlékezne az angol hercegre?!-sóhajtással beleegyeztem igazába. Ki merne Anglia uralkodóasszonyával vitába szállni? Én nem az biztos.-Trónörökös vagy Lewis. Ezt ne feledd. Nem neked kell meghajolnod a világ előtt, hanem a világnak kell leborulnia a lábaid elé.-a hideg rázott meghallva nevem kellemetlen angolsággal.-Nemsokára megérkezünk az udvarba. Elegáns leszel és elbűvölöd a herceget. Ha ez nem válik be, otthon vár Eleanor hercegnő. Vagy Brianna a bajor királylány. Annyi lehetőséged van. A fejembe se fér, hogy miért a legnehezebbet választod.-csóválta meg fejét.
-Tudja anyám, néha a legnehezebb úton érjük el a legnagyobb boldogságot.-mosolyodtam el, miközben a Herceg sejthetően még mindig gesztenyebarna göndör fürtjei és világító zöld szemei jártak a fejemben. E gondolatok és kétségek közt álomba merültem, ahol a fiatal énem játszott egy zöld szemű kisfiúval.
-Hóóó-hatalmas kiáltásra ébredtem. Rögvest kiegyenesedtem és megdörgöltem szemeimet.
-Most már az udvarban vagyunk, szedd össze magad fiam.-szorított rá bátorítóan anyám a kezemre, mire harsonák szólaltak meg, mi pedig bekanyarodtunk a kocsival a palota elé.