1. Fanfárok és találkozás

-Harold-

A kastélyon keresztülrohanva megálltam a szobám előtt, majd benyitva szétrebbentettem a beszélgető szobalányokat.
-Marie hol a ruhám?-kérdeztem, mire egyet nyelve válaszra nyitotta a száját.
-A-az ágyon fenség.-remegett a hangja. Gondolom megijeszthette a belépőm.
-Menjetek kérlek a konyhába. Ott most sok kézre van szükség.-mosolyogtam rájuk, hogy enyhítsem félelmüket. Apám jó király volt, de túl kemény. Én szeretném megtalálni az aranyközéputat. Mire távoztak a szobámból, addigra már csupaszra vetkőztem, hogy minél hamarabb felölthessem ünnepi öltözékem. A nadrággal egy keveset bajlódtam, de viszonylag hamar sikerült felráncigálnom. Ekkor a tükör elé telepedtem, hogy egy szalaggal rögzítsem loboncomat. Mikor mindennel megvoltam, palástomat megfogva rohantam át ismét a palotán. Az utolsó folyosónál lefékeztem, elrendeztem ruhámat, vettem néhány mély levegőt, majd intve az ajtónállóknak kitárattam a kaput, amely bejárást enged az első udvarból. Éppen ebben a szent pillanatban állt meg a kocsi, rajta az angol zászlóval. Liam a lépcső aljában nagyot szusszantott megkönnyebbülésében. Őt ismerve, már kiizzadta a tegnapi víz mennyiséget is amit megivott. A kocsiból egy alig 5 éves kislány ugrott ki arcán furcsa grimasszal. Arckifejezése hamar értelmet nyert, mikor a kocsi mellett kiadta gyomra tartalmát. Liam már ment is volna oda hozzá, de leintettem. Hamar lerohantam a hosszú márványlépcsőn és ölembe kaptam a kislányt, aki fáradtan borult mellkasomra.
-Hogy van Hölgyem?-kuncogtam fülébe, mire nagyra nyílt szemekkel realizálta, hogy ki is vagyok.
-Tényleg olyan jó illatod van, mint mondják.-bújt még jobban nyakamba, ezzel ösztönös nevetést kiváltva belőlem.
-Ki mond ilyet?-néztem varázslatosan kék szemeibe.
-A szobalányok meg a -itt megakadt és szétnézett, majd közelebb húzódott és a fülembe suttogta az utolsó szót.-meg a bátyám.-meglepődve hallottam válaszát.
-Jobb már a pocid?-simogattam meg emlegetett testrészét, mire hevesen bólogatni kezdett.
-Igen király.-húzta nagy mosolyra picinyke ajkait. Közben a királynő is leszállt a hintóról és aggódva nézett körbe a kislányát keresve.
-Felség, a legnagyobb megtiszteltetés, hogy elfogadták a meghívást, köszöntöm Angliában. Remélem zökkenőmentesen utaztak.-csókoltam neki kezet, mire mosolyt varázsolt megviselt arcára és bólintott.
-Számomra a megtiszteltetés, Franciaország jövendőbeli királya.-hajbókolt-Az út pedig-kereste a szavakat..-üdítő volt. -milyen udvarias hölgy. Már éppen rákérdeztem volna a Herceg hollétére, mikor Ő is leugrott a kocsiról. Kicsit megbotlott, de azt palástolta az a tömény elegancia ami sugárzott belőle. Kihúzta magát, szétnézett, majd tekintete megállapodott rajtam. Mennyit változott. Ostoba, hogy ne változott volna 8 év alatt?! A szemei még mindig jeges kékek voltak, de most alacsonyabb volt nálam több mint egy lábbal. Peckes járással elém sétállt, majd bólintással üdvözölt.
-Örvendek Herceg.-szinte fájt a közömbösség, amely körül ölelte őt.
-Részemről az öröm.-húztam féloldalas mosolyra ajkamat.-Jöjjenek, éppen tea idő van.-hívtam őket a hátsó kertbe. Idő közben a kis Fizzy kiugrott a karjaimból és virágról virágra tanulmányozta a kertet. A királynő pedig mély eszmecserébe került az udvarhölgyével, ezért a herceggel előre mentünk, hogy mi is tudjunk beszélni egy keveset.
-Mikor utoljára találkoztunk még magasabbnak véltem magát.-kezdeményeztem beszélgetést.
-Én meg Önt véltem alacsonyabbnak.-mosolygott szemtelenül.

-Louis-

Amíg a teázás helyszíne felé sétáltunk, az járt a fejemben, hogy a szeme szinte ugyanúgy világít, mint legutóbb. Természetesen akárhányszor közelebb lépett hozzám, a térdeim megremegtek. Csüngtem minden egyes szaván, mély, rekedt hangját próbáltam minél jobban elmémbe vésni magányos óráimra. Éppen az árvaház felújítási tervét ecsetelte, de mivel túlságosan el voltam foglalva arcnak tanulmányozásával, hogy nem vettem észre, hogy engem kérdez.
-Parancsol?-kérdeztem vissza.
-Ennyire vonzó volnék?-húzta félmosolyra gyönyörű, rózsaszín, telt ajkait.
-Már megbocsásson. -csattanok fel, még ha igaza is van.
-Megbocsátok-kacsintott, ezzel tovább hergelve engem.
-Na ide figyeljen.-fordulok be elé, mire egy arrogáns mosollyal válaszol.
-Figyelek, folytassa csak.-az a mosoly...édes és bosszantó egyben.
-Velem nem játszhatja ezt. Érti?-meglepődöttség kerül arcára.-Mi olyan meglepő? Nem sokan álltak ellen magának?-csak úgy köptem lassan a szavakat, le kéne állnom, de az nem én vagyok.-Hát én nem fogok a hálójába kerülni-dobbantottam idegesen lábammal, majd helyet foglaltunk ketten egy előre megterített asztalnál.
-Azt majd meglátjuk-csúsztatta hatalmas tenyerét combomra a terítő leple alatt, mire kicsit megugrottam ezzel leverve egy valószínűleg nagyon drága porcelántányért.
-Én nagyon sa-sajnálom-néztem rá Haroldra, aki továbbra is csak mosolygott. Kibújtam keze alól és felszedtem a tányér darabjait, azonban elvágtam vele a mutató ujjam.
-Ez csúnyának tűnik.-hallottam a szokásosnál rekedteb és mélyeb hangját közvetlen fülem mellől.-Jöjjön, majd én lekezelem.-húzott fel és mire felébredtem a sokkból, máris a szobájában voltunk és a hátam az ajtónak csapódott és egy forró leheletet éreztem nyakamon.-Elnézést, de mikor lehajolt már nem tudtam magam tartóztatni.-lehelte, mire rögtön rájöttem, hogy bizony eléggé beterpesztettem neki. Elkezdte nyakamat csókolgatni, mire tehetetlenül vergődtem alatta, majd kiszabadultam kezei közül és a szoba másik végébe rohantam, ahonnan ijedten kémleltem Őt.-Úristen, Louis én...sajnálom, most biztosan nagyon félsz tőlem. Mekkora egy balek vagyok.-meglepődtem, hiszen most először hívott a nevemen és hihetetlenül vonzó volt a szájából.
-Harold herceg, sajnálom, de ez nem helyes.-hajtottam le fejem, mire meglepetten kapta rám szemeit.
-Te...Ön-javította ki gyorsan magát-arra gondol, hogy nem zavarja? -tért vissza a magabiztos mosoly fejére és elkezdett felém sétálni.
-Mi..ne...én..ez nem helyes.-fejemet még mindig lehajtva tartottam.
-Mi a baj hercegem?-a megszólításra szívem hatalmasat dobbant és a hangom akaratlanul is megremegett, mikor megszólaltam.
-Mi még...jegyesek sem vagyunk. Persze, nem is reménykedek, hogy egyszer egy olyan nagy király oldalán lehessek, mint maga, de...beszélek megint zagyvaságokat.-hagytam rá és kifelé indultam, mikor megragadta a kezem és visszahúzott, ameddig nem ütköztem mellkasának.
-Hát ennyi a baj?-helyezte állát fejemre.-Azt hittem nem viszonzod a vonzalmamat.-szavai megdobogtatták szívemet. Félő volt, hogy kitör majd a helyéről.
-Én meg azt hittem, hogy te nem.-néztem fel rá könnyezve, elhagyva a magázódást.
-Lenne kedved tenni egy sétát a parkban?-kérdezte letörölve könnyeim, mire csak bólintani volt erőm.

Előzmények 2.

Az Úr 1735. esztendeje, március havának 16. napja

-Anyám muszáj elmennem? Oly régen volt már az, hogy mi gyermekként játszottunk a Herceggel.-ismételten itt tartunk. Igazán nagyszerű lenne látni ismét a Herceget. De semmiképp sem ilyen körülmények közt.
-Maxime-intett anyám az inasának, mire az előre mászott a kocsis mellé, majd lecsapta a fa ajtót, így ketten maradtunk.-Édes fiam, igazából mitől félsz?-dőlt előre kicsit, hogy bizalmasabban tudjon rám nézni. Sajnálatomra túl jól ismert már. Sóhajtással adtam tudtára, hogy fején találta a szöget.-Csak nem?-vonta fel egyik tökéletesen ívelt szemöldökét, mire összébb húztam magam a helyemen.-Tehát érzel bizonyos gyengédséget a Herceg iránt.-kérdése inkább kijelentésnek hatott. Nos. Ez nem vethet rám valami jó fényt. Félénken bólintottam, majd megszólaltam:
-De Anyám, az majd 7 esztendeje volt.-mondtam szinte hisztérikus állapotban, belegondolva abba, hogy fenn áll annak az esélye, hogy a Herceg szinte teljesen más lett.-Le merem fogadni, hogy nem emlékszik rám.
-Nevetséges-csattant fel anyám-Ki ne emlékezne az angol hercegre?!-sóhajtással beleegyeztem igazába. Ki merne Anglia uralkodóasszonyával vitába szállni? Én nem az biztos.-Trónörökös vagy Lewis. Ezt ne feledd. Nem neked kell meghajolnod a világ előtt, hanem a világnak kell leborulnia a lábaid elé.-a hideg rázott meghallva nevem kellemetlen angolsággal.-Nemsokára megérkezünk az udvarba. Elegáns leszel és elbűvölöd a herceget. Ha ez nem válik be, otthon vár Eleanor hercegnő. Vagy Brianna a bajor királylány. Annyi lehetőséged van. A fejembe se fér, hogy miért a legnehezebbet választod.-csóválta meg fejét.
-Tudja anyám, néha a legnehezebb úton érjük el a legnagyobb boldogságot.-mosolyodtam el, miközben a Herceg sejthetően még mindig gesztenyebarna göndör fürtjei és világító zöld szemei jártak a fejemben. E gondolatok és kétségek közt álomba merültem, ahol a fiatal énem játszott egy zöld szemű kisfiúval.
-Hóóó-hatalmas kiáltásra ébredtem. Rögvest kiegyenesedtem és megdörgöltem szemeimet.
-Most már az udvarban vagyunk, szedd össze magad fiam.-szorított rá bátorítóan anyám a kezemre, mire harsonák szólaltak meg, mi pedig bekanyarodtunk a kocsival a palota elé.

Előzmények 1.

Franciaország, Az Úr 1735. esztendeje, március havának 16. napja

-Meghalt a király!-hallatszott a velőt rázó üvöltés. Mélységes csend telepedett a fővárosra. Csakhamar az egész királyságot bejárta a megrázó hír, miszerint szeretett uralkodójuk eltávozott erről a világról. Az utcákra gyász borult, de a királyi udvar nem vonulhat vissza. Két nap múlva megkoronázzák az új királyt. Első Harold Edward Styles király. Jól hangzik nem? Az én nevem. Vagyis ez lesz két nap múlva.
-Beléphetek?-kopogtam fogadott anyám, Trisha ajtaján. Bentről szipogás hallatszott, majd egy vékonyka hang kikiáltott.
-Lépj!-nem tártam szélesre az ajtót, éppen csak annyira, hogy beférhessek.-Nézzenek oda-mosolygott rám vörösre sírt szemekkel.-Nemsoká király leszel. Olyan hamar felnőttél Harry-ölelt magához, majd vállamon újból elsírta magát. Mikor fejét felemelte, lábujjhegyre állt és gyenge csókot lehelt arcomra.-Olyan jó király leszel, mint apád volt. Tudom, hogy nem én vagyok az igazi anyád, de-itt közbe szóltam volna, ellenben mutatóujját felemelve csendre intett.-egy anyai tanáccsal szolgálnék. Mindig őrizd meg józan eszed, kivéve, ha a szívednek kell döntenie. Tudni fogod mit jelent, ha eljön az ideje.-magamhoz öleltem a nőt, aki felnevelt és elengedtem néhány könnyet.
-Úgy hiányzik. Pedig néhány óra telt csupán el.-két keze közé fogta arcomat és úgy beszélt hozzám.
-Mindig is érzékeny gyerek voltál.-törölte le könnyeim.-Nem is féltenélek a tróntól, ha nem tudnám, hogy apád hiánya mekkora lyukat hagy a szívedben. De túl fogod élni. Emeld fel a fejed és tartsd magasan, mert király vagy.-simította meg arcélemet.-Büszke vagyok rád ezt ne feledd. Gyere. Kóstoljuk meg a desszertet vacsora előtt. Osonjunk le, ahogy szoktunk.-kerekedett huncut mosoly megfáradt arcára. Egyszer mikor 5 esztendős voltam és apám éppen hadjáraton volt nem tudtam aludni, ezért Trisha kitalálta, hogy szökjünk le és kóstoljuk meg a másnapi desszertet. Ezt a szokást megőriztük, csak az éjféli bűnözésről átszoktunk a vacsora előttire. Megfogta a kezem és már ki is rontott a szobából, engem újból csendre intve. Mielőtt felháborodhattam volna suttogva megszólalt:
-Attól, hogy király leszel, attól még én neveltelek fel.-kacagott csendesen. Leosontunk egészen a konyháig, ahol nem várt emberekbe ütköztünk.
-Egy kis bűnözés?-kuncogott egy hang az ajtóban, mire hátrébb hőköltem.-Nem akartalak megijeszteni bocsánat.-vágott kiskutya szemeket mostoha testvérem Zayn.-Nagyon finom kóstoljátok meg.-tolt minket beljebb. A hatalmas konyhában sürögtek-forogtak a cselédlányok és a kukták, de belépőnkre szinte egyszerre álltak le, hogy köszönthessenek. Mi csak tovább mentünk, amíg egy aprócska test ütközött lábaimnak. Lenéztem és tejfehér hajú, barna szemű kisfiú nézett vissza rám, szemeimben ijedtséggel.
-Bocsánat király.-nyögte ki tört beszéddel. Alig lehet 3 esztendős.
-Benedict már vagy ezerszer elmondtam, hogy hagyd békén a fenséget.-jött oda Nina, a gyermek anyja, illetve a legjobb barátom hitvese.
-Semmi gond Lady Baquet.-ejtettem felé egy mosolyt, majd felvettem kezembe a csöppséget.
-Hát te már ilyen nagy vagy?-sétáltam el vele a desszerthez.-Szeretnéd megkóstolni?-kérdeztem, mire heves bólogatás volt a válasz.-Én is. Na gyere.-letettem egy székre és két adagot lopva én is mellé telepedtem.
-Harold már 20 éves vagy és még mindig a süteményt lopkodod.-hallottam megy egy mosolygós hangot mögülem, mire hátra fordulva egy teleszájas vigyorral köszöntöttem.-Ráadásul a fiamat is rászoktatod.-sóhajtott gondterhelten, majd ő maga is elvett egy adagot. A hamis!-Hallottad, hogy az angol herceg is itt lesz?-kérdezte angolul, elvégre ezt a nyelvet csak mi ketten értjük az udvarban. Kérdésének hatására félrenyeltem és görnyedve próbáltam köhögni, hogy légzésem rendbe jöjjön
-Jól vagyok.-tettem fel a kezem, mire az aggódó tekintetek elfordultak.-Mit parancsolsz mondani?-néztem rá kitágult szemekkel.
-Eljön Ő is. Tudod mit mondanak róla. Hogy ő is különc.-utolsó mondatát csak suttogta, hogy véletlenül se hallja senki.
-Persze, hogy tudom. De miért jön el? Olyan rég volt már az, mikor mi gyerekként önfeledten játszottunk.-tűnődtem el, mire megszólaltak a harsonák.-A fenébe. Ez bizonyára Ő lesz. Liam kérlek tartóztasd fel, ameddig átveszem öltözékem.
-Igenis fenség.-rohant ki a konyhából, amit a szakácsasszonyok rosszalló tekintetekkel díjaztak.

Nyalánkságok

"-Köszöntök mindenkit az angol királyi udvarban Őfelsége, Louis William Tomlinson herceg koronázásán."
"-Ön herceg, ahogy én is az vagyok. Mi itt a probléma?"
"-Sajnálom, de ebben a világban nincsen boldogan élnek ameddig meg nem halnak.
-Elrepítem Önt a saját világomba, ahol egymás örökkéi leszünk."
"-Én csak egy szerény pap vagyok, semmit sem tudhatok a szív kifürkészhetetlen útjairól."
"...és akkor kisétáltam oda, hogy a legkevésbé hősies halállal halljak meg Én, Anglia hercege."

Főbb szereplők:

Harold Edward Styles - Újonnan megkoronázott francia király.

Louis William Tomlinson - Anglia hercege, első számú trónörökös.

Niall atya - Ír pap az angol királyi udvarban, a herceg fő bizalmasa.

Zayn Malik - Arab herceg, miután az előző király elvette anyját, Harold mostoha testvérévé válik.
Liam James Payne - Francia báró, a király legfőbb bizalmasa.



Köszöntök mindenkit az új blogomon. Megpróbálom a heti két részt tartani, remélhetőleg sikerül is. Nem szeretnék tovább beszélni, nemsoká felkerül a bevezető, ott írok egy hosszabb köszöntőt is.

A blog hivatalos nyitása: 2016. JANUÁR 1.