3. A nagy nap

Különleges napra ébredt a királyság. Ma új uralkodót avatnak, egy fiatal, gyönyörű, zöld íriszű daliát. Én pedig a világ legszerencsésebb emberének vallhatom magam, tudva a herceg titkos érzéseiről. Eleanor kisasszonnyal még sokáig társalogtunk az éjszaka folyamán, késő este kerestünk neki szállást. Sok kilincselés után egy tisztaszívű asszony befogadta. Bár aggódok, mert az asszony állítása szerint van egy éppen felnőtt fia. Csak nehogy ráfenje a fogát a leányra, mert jómagam náspágolom el! Sietve készülődtem, elvégre már egy fertály óra eltelt a kakasszó óta. Kopogást hallottam a fa ajtón keresztül. Odasiettem és rögvest tágra tártam.
-Herceg-hajolt meg Eleanor-ide érkeztem, hogy segítsek elkészülni. Elvégre nagy nap a mai.-húzódott egy félénk mosoly arca szegletébe.
-Gyere lányom, nem tudom mit kéne felöltenem. Mi illendő? Hercegként jelenjek meg? Vagy egy sima vendégként?-kapkodtam össze-vissza a szobában.
-Oh Herceg, Ön a fővendég lesz! Hercegi viselet volna a módi minden bizonnyal!-bólogatott fürgén a lány, miközben már elő is készítette a legszebb selyem darabokat.
-Fővendég? Állj csak meg egy pillanatra te lányka! Mit ejtesz ki szádon? Tán lemaradtam volna valamiről?-vontam fel kérdőn szemöldököm.
-Oh-piros folt került arcának két felére.-Ezt nem szabadott volna mondanom, elnézését kérem.-hajtotta le fejét.
-Na de ne állj itt így előttem.-szorítottam meg gyengéden egyik vállát.-A bizalmasom vagy ezt ne felejtsd.-mosolyogtam rá, mire az ő orcája is felvidult.-Most egy pár pillanatra fordulj el, ha kérhetem. Lefürödnék.-fordítottam meg gyengéden a lányt. Ruháimat levetve beléptem a rózsa illatú vízbe és elmerültem a számomra kellemes hőmérsékletű fürdőben.-Minden rendben alakult az este?-kiáltottam oda a lánynak.
-Teljes mértékben. Az asszony fia, Max, nagyon lovagias. Megkért, hogy meséljek el neki mindent. Nem ítélkezett. És tudja Herceg...gyönyörű szemű lovag ez.-sóhajtott egy nagyot, mire felkuncogtam. Hasonlóan festhetek, miközben a Hercegről ábrándozom.
-Meghiszem azt!-elkezdtem lecsutakolni magam, elvégre ezen a napon nem hozhatok szégyent a hercegre. Vagyis a leendő királyra.  Úgy egy fél esztendő és én is király leszek. Egyesíthetnénk birodalmainkat. Szép kis gyerekmese. De te már nem vagy gyermek Louis-szólalt meg egy hang a fejemben. Nem kedvelem különösebben az állandó kételyei miatt. A fürdővízből kiszállva magamra húztam alsóneműm és a selyem anyaggal is megpróbálkoztam, de nem jártam sikerrel.
-Segítenél kérlek?-szóltam oda Eleanornak, mire készségesen megigazította rajtam az anyagot és máris hercegibbnek néztem ki.

Kopogás hallatszott, az udvarhölgyem már sietett is az ajtóhoz és mögötte elbújva kinyitotta azt. Fejét lehajtva tartotta, amíg belépett az illető.
-Herceg.-térdelt le elém.-A leendő király küldette önnek. Mellé ezzel a levéllel.-nyújott át egy fa ládikát egy vörös pecsétes borítékkal együtt.
-Köszönöm lovag, utadra mehetsz.-hajtottam meg enyhén fejem, hogy ezzel is tiszteletem fejezzem ki neki. Elnyílt ajkakkal felállt, majd fejet hajtva lépett ki. Ám mikor a szobalánnyal találkozott tekintete egy pillamatra megállt és mosolyt villantott, majd már kint is termett. Eleanor becsukva az ajtót mosolyogva dőlt neki.
-Ő volt az.-harapott rá saját ajkára.-Mutassa herceg.-indult el felém, mire felemeltem a kezem és megtorpant.
-Csak Louis és tegezz kérlek.-mosolyogtam rá, majd magam mellé intve felnyitottam a ládát. Eltátott szám elé kaptam tenyerem és meghökkenve néztem a kézzel, fából készített fésűt. Belevésve két betűvel:
L.S. Ez vajon mit jelenthet? El ne feledjem megkérdezni. Végigszántottam bozontomon, amely rögtön odasimult helyére. Mintha csak valami varázskefét tartanék a markomban. Remegő kezekkel bontottam meg a királyi levelet.
Drága Hercegem!
Sajnálom, hogy ma nem találkozhatunk, de rendkívüli bosszúságomra sok dolgom akad még az estig, ahol végre láthatlak. Fenomenális esemény lesz! Remélem élvezni fogod és tetszett az ajándékom.
Ölel és csókol:
A te (leendő) királyod
Ez a pár sor is megdobogtatta szívemet és hatalmas vigyorral tettem le az asztalra.
-Ez milyen romantikus-sóhajtott mellettem Eleanor.-Bár egyszer ilyesfélét kaphatnék Max hadnagytól.-sóhajtott fel ismételten, mire elnevettem magam.
-Biztosra veszem, hogy eljön az az idő is.-felálltam és a lányt lenyomtam a székre.-Ugye nem gond ha szórakozok a hajaddal egy keveset? Imádom az efféle dolgokat.
-A legnyugodtabb szívvel....Louis.-hallatszott hangján, hogy nyugodtabb, mint tegnap ezért dudorászva kezdtem neki kifésülgetni haját. A két oldalról indítottam egy egy fonatot, majd ezt összefogtam a tarkójánál, körbetűzdelve néhány kamillával.-Köszönöm-mosolygott a lány meglátva mesteri munkámat.-Mondták már, hogy kiváló hangod van?-fordult felém a széken ülve.-Játszol valami hangszeren?-vállt egyre izgatottabbá.
-Ami azt illeti, nem de köszönöm. Zongorán, hárfán és hegedűn. De nagyon rég volt az, hogy én utoljára játszottam.-motyogtam magam elé.
-Harold Hercegnek egy teljes zeneterme van. Állítása szerint meg akart tanulni valamennyi hangszeren, de ezt kötve hiszem.-gondolkodott el a lány.-Herceg nekem most azonnal mennem kell-tágultak ki szemei.-A húgod a kertben van, ha szeretnéd lekísérlek.-nézett még rám az ajtóból, de leintettem.-Az ünnepség előtt egy órával találkozunk-kuncogott angyali hangján. Lefogadom, hogy a hadnagyhoz igyekszik ennyire. No nem baj, csak tán le tudom foglalni magam. Kiléptem a hatalmas szobából a folyosóra, majd meginduktam az említett kert felé. Csiklandozta orrom a tömény virágillat, ezèrt néha tüsszentettem egyet. Határozottan haladtam előre, mígnem megláttam húgomat, amint egy rózsaszín ruhácskában szaladgál fel alá egy lepkét kergetve.
-A ruhád-sikítottam fel nőies hangon, mire a kertben lévő személyek felém kapták a fejüket. A húgom kacagva ugrándozott felém, aztán karjaimba vettem.
-Milyen gyönyörű vagy-nézett rám hatalmasra tágult szemekkel.
-Azt a hölgyekre mondjuk Fizzy-kuncogtam tudatlanságál, mire eltátotta picike száját.-Férfiakra azt mondjuk, hogy jóképű.
-De az Harold király. Te gyönyörű vagy.-zárta rövidre a beszélgetést.-Azt mondta, hogy egyszer majd lakhatok vele és akkor minden nap teázni fogunk.-mosolygott bájosan.
-Valóban ezt mondta volna?-nevettem fel.
-Meg mást is mondott.-nézett sejtelmesen.-De azt nem árulhatom el.-nyújtotta rám nyelvèt.
-Ejnye na-összehúztam szemöldököm és haraggal próbáltam rá nézni, de ő csak egy nagyot kacagott rajtam. Hát hiába, kész nő. A kertben sétálgattunk még egy ideig, beszélgettünk a tündérekről, más hercegnőkről, a királynőről.
-Nocsak, netán rólam folyna a szó?-hallottunk meg magunk mögött egy lágy hangot.
-Fenség-hajoltam meg kezemben a húgommal.
-Herceg-tett egy hasonló mozdulatot.-A fiamnak igaza volt.-mosolygott szeretetteljesen.-Remélem mellette fogsz állni-suttogta fülembe, majd már tovább is ment.
-Felség várjon, ezt hogy érti?-lépkedtem utána.
-Nem mondhatok semmit, de türelem rózsát terem kedves Herceg.-torpant meg egy pillanatra.-Most sietnem kell, egy új tortát próbelt meg az udvari cukrász, epedek a kíváncsiságtól! Már csak egy és egy fél óra van az ünnepségig!-tapsolt párat, majd húgomra terelődött tekintete.-Jössz velem csalni kicsit?-fogta meg pici kezeit.
-Igeeeen-visított fel Fizzy. 7 esztendős, úgy viselkedik, mint egy uralkodónő, de egy kis édes élvezettel mindig el lehet csábítani. A két hölgy társalogva távozott, míg hallottam, ahogy Fizzy azt mondja, hogy egyszer ő is ilyen gyönyörű királynő szeretne lenni. A gyermeki gondolkodás. Hihetetlen, rögvest kimondja bármi eszébe jut. Fejrázva indultam vissza a szobába, ahol Eleanor már várt.
-Siess Louis. Neked nem szabad késned. A Herceg fel fog lógatni, ha nem viszlek oda időben.-motyogott inkább magának. Értetlenül tűrtem, ahogy húz maga után a kertbe, majd a hosszú márványlépcső alján megállít, ő maga pedig beáll néhány asszony mellé. Még mindig tudatlanul állok középen, míg egyszer csak a tömeg ketté nyílik és az ember csorda végén megjelenik az egyetlen férfi a Földön, aki valaha elcsábított. Tenyereimet szám elé kaptam és könnyezve néztem, ahogy felém sétál. Egy fehér fodros ing volt rajta, fekete nadrággal és fekete kabáttal, amin arany zsinórból voltak díszítések varrva. Mikor elém ért kezeimet lefeszegette arcomról és sajátjai közé fogta őket.
-Hercegem, varázslatosan gyönyörű vagy.-nézett rám igézően zöld szemeivel.-Tudnod kell, hogy mikor először megláttalak, már tudtam, hogy nekem egy nap te kellesz. Igaz, akkoriban még talán 7 esztendősek voltunk.-nevett egy kicsit, aztán ugyanazzal a komoly tekintettel vizslatott.-Most, hogy újra találkoztunk, megesküdtem magamnak, hogy soha többet nem engedlek el. Bár úgy tűnik önző vagyok, mégis ezt megcáfolnám. Ha megtisztelnél a helyeslő válaszoddal, akkor ígérem olyan kezes bárány leszek, hogy akár a tenyeredből fogok enni.-letérdelt elém, jobb kezemet elengedte, mire azt ismét szám elé kaptam.-Ne takard már el a gyönyörű ajkaid.-kuncogott fel, mire leengedtem kezem, de még mindig szájtátva néztem rá.-Louis William Tomlinson, leszel a királyom?-kérdezett rá csillogó szemekkel, míg előhúzta a meseszép aranygyűrűt. Beletúrt hosszú hajába, ami így kijött a szoros lófarokból. Hihetetlen boldogság fogott el. Egy földöntúli érzés. Ő térdel itt előttem, a válaszomra várva. A válaszomra várva! Csak én lehetek ilyen bugyuta, hogy egy ekkora kérdésre elfeledkezek válaszolni.
-Ezer örömmel királyom-suttogtam, mire felcsillantak szemei, kezemre húzta az ékszert majd felpattant és magához húzott. Jó érzés volt belesimulni erős karjaiba, csak élveztem, ahogy tart.
-Most pedig-hallottuk meg a királynő hangját-a koronázási ünnepség kezdődhet!-az eddig tomboló tömeg még nagyobb kurjongásokban tört ki. Harry kezemet megfogva indult be, ahol egy pap már várt. Harry letérdelt, míg én oldalra álltam.
-Harold Edward Styles, Franciaország hercege. Fogadod e, hogy Franciaországot az utolsó csepp véredig védelmezed?-egy kardott fogott kezei közé és Harold két vállára érintette.
-Fogadom-válaszolt jegyesem teljes komolysággal.
-Fogadod, hogy mint hitvesedhez, országodhoz is halálodig hű maradsz?
-Fogadom.-válasza megdobogtatta szívem.
-Fogadod, hogy a politikában korrekt döntéseket hozol tekintettel az emberi jogokra?
-Fogadom.
-Ezennel, az Isten által rám ruházott hatalommal kihirdetem, hogy Harold Edward Styles, Franciaország új királya-helyezte koronát fejére, majd Harry megfordult és komolyan végig tekintett a tömegen,
-Louis William Tomlinson-nevemet meghallva előre léptem és a pap előtt letérdeltem.-Mint a király törvényes hitvese, elfogadod e Franciaország törvényeit, ezzel együtt a sírig tartó hűséget?
-Fogadom.-válaszoltam teljes komolysággal.
-Ez esetben-helyezte rám a koronát-Louis William Tomlinson, Anglia hercege, Franciaország törvényes uralkodójának hitvese, mostantól törvényes férje vagy.-hajolt meg, majd kezemet Harryébe illesztette. Előre emeltük összekulcsolt kezünket, mire éljenzés zúgott végig az udvar népén.
-A sírig?-nézett rám Harold.
-Azután is.-suttogtam neki vissza.
-Eskütöket csókkal pecsételjétek meg.-hangzott, mire magához húzott tarkómnál fogva és egy lágy csókban forrtak össze éhező ajkaink. Nem sokkal később kezdetèt vette a lakoma, ahol a törvényes férjem mellett foglaltam helyet. Még ha rágondolok, már akkor is hatalmas vigyor varázsolódik arcomra.
-Mi lenne ha felmennénk?-suttogta a fülembe Harold, mire megremegtem.
-Ha ezt kívánod tőlem.-hajtottam meg kissè fejem, mire elvigyorodott. Karjaiba kapott és kirohant velem a bálteremből. A szobája előtt az ajtónállók már nyitották is az ajtót, szinte berohant velem, majd az ágyra dobott. Felém mászott, majd tenyerével kitámasztotta magát.
-Gyönyörű vagy.-hagyott nedves csókokat testem minden részén. Finoman lehámozta rólam az utolsó ruhadarabot is, majd visszatért ajkaim becézéséhez.
-Vet...ah...vetkőzz le te is-nyögtem szájába kéjesen, mikor rám markolt. Kérésemre gyorsan megszabadult feleslegessé vált ruhadarabjaitól. Mikor megláttam férfiasságát fejemben megszólalt egy vészharang és szinte kitéptem magam alóla, hogy az ágy végébe menekülhessek. Magamhoz húztam térdeimet és félve néztem magam elé, miközben ajkam harapdáltam.
-Én..erre nem biztos, hogy készen állok.-suttogtam szégyenteljesen. Féltem a He..Király reakciójától. Közelebb mászott hozzám és ölelésébe húzott.
-Semmi gond kedves. Mondd el mitől félsz.-túrta össze hajamat.
-Ne..nem tudom. Talán az ismeretlentől.-suttogtam még mindig nem a szemeibe nézve. Felemelte fejemet államnák fogva, majd mélyen szemeimbe nézett.
-Bízz bennem. Vigyázok rád. Még soha nem csináltál ilyesmit?-kérdezte türelmesen, mire bólintottam. Gyengéden elfektetett és ezúttal sokkal lassabban és türelmesebben indult neki mindennek. Az éjszaka csodásan telt. Életem legjobb estéje, a legjobb férfival.